Szeretjük a papagájokat

Tanítsd meg fellépni

Megtanulhat egy madár a kívánt pillanatban a gazdi kezére, vagy egy odatartott botra fellépni? Rengeteg eset bizonyítja, hogy képesek rá. És mindaddig, amíg a madár erre nem képes, addig nehezebb vele a harmónikus kapcsolat kialakítása. Túl sok papagájt ítélnek állandó ketrecben maradásra, mert egyszer nem lépnek fel, mikor gazdájuk ezzel próbálkozik. Következzen a leggyakrabban elkövetett két hiba, ami a kudarcokhoz vezethet.

Szerencsére mindkettőt könnyű felismerni és megérteni rossz hatásaikat, és hogy miért nem működnek. Szerencsére a kiküszöbölésük sem nehéz. Az első hiba, hogy túl közel állsz a madárhoz, különösen, ha még nem alakult ki a megfelelő bizalom. Próbáld beleélni magad a papagájod helyzetébe, számára te egy nagy és félelmetes tárgy vagy.

Szintén probléma, hogy az ember szeme előre néz, mint például farkasok, macskák és baglyok szeme, ami tehát a ragadozók sajátossága, a papagáj szeme pedig oldalra néz, mint a prédaállatoké. Ez is egy félelemfokozó tulajdonság. Tehát a megoldás az, ha bármilyen madárhoz közeledsz, főleg egy ismeretlenhez, mozogj csendesen és tarts távolságot - egy karhossznyi távolság nem jelent rossz kezdést.

A másik gyakori probléma a lépésirány. A papagájnak felfelé komfortos menni, tehát eleinte mindenképpen a lába feletti magassággal kell próbálkozni. Később se a távolságot, se az irányt nem lesz kötelező tartani, amikor már a bizalom kiépül és a felléppés rutinná válik, a papagáj meglepő bátorságról tesz majd tanúbizonyságot.