Szeretjük a papagájokat

Craig Fraser madártréner

Craig Fraser professzionális papagájedző népszerűsége egyre nagyobb, ami bizonyítja, hogy az állatnevelés piacán már nem csak a négylábúak nevelőire van komoly igény. Craig a legutóbbi Think Parrots show-ban megmutatta a madarak szabad repülését, mely kiképzési forma a szakma csúcsának számít.

- Mondjon nekünk egy kicsit többet magáról!

- 26 éves vagyok, Warwickshire-ben élek. Skócia északkeleti partján, Montrose-ban nőttem fel. Mindig állatőrült voltam! Gyerekként tánciskolába jártam, junior voltam a skót baletten, és azt hiszem, hogy ez segített a fegyelem, a struktúra és az elkötelezettség eltanulásában. Később lovakkal foglalkoztam East Sussex-ben, később, egy súlyos lovasbalesetet követően egészségügyi dolgozó lett belőlem, majd visszatértem a lovardába, de most már a saját papagájos vállalkozásomat is viszem párhuzamosan.

- Tudnál bővebben mesélni a papagájképzési technikáról?

- Sokan mondták, hogy rendkívül türelmes vagyok, azt hiszem, azért, mert én szívből csinálom. Fokozatosan, kis lépésekben haladunk a madarakkal, mindig figyelve az egyéni igényekre.

- Úgy hangzik, mintha sok edzési tapasztalatod lenne. Elképzelhető, hogy sok eredményes programot sikerült a pozitív megerősítési technikákkal megvalósítani?

- Igen, teljes sikerem pozitív megerősítésen alapul. A papagájt mindig jutalmazzuk az elvégzett feladatért, büntetést sose kap. A módszer lényege annyi, hogy figyelmen kívül hagyom a rosszat, és jutalmazom a jót. A jutalom általában egy kis jutalomfalat ennivaló vagy egy simogatás, melyik papagájnál mi válik be.

- Milyen saját madaraid vannak?

- A legrégebbi egy Zöldarcú vörösfarkú papagáj, aki a gyermekkorom kisállata, 20 éves. 10 hetes voltam, amikor hozzánk került. Lola, a Sárga koronás Amazonom csodálatos, és hatalmas mennyiségű emberi szót képes kimondani, többségüket a megfelelő helyzetben. Vannak aráim, sárgakékek, katonák, zöldszárnyúak és van egy Nappapagáj-pár akik remélem, hamarosan utódokkal is megajándékoznak.